A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény megszüntette a nem vagyoni kártérítés jogintézményét, s a személyiségi jogok megsértésének szubjektív szankciójaként vezette be a sérelemdíj intézményét. A sérelemdíj megfizetésére való kötelezésnek, nem feltétele a sértett hátrányának bizonyítása, a jogsértés ténye ugyanis önmagában megalapozza a bekövetkezett hátrány fennálltát. A hátrány bizonyításának az összegszerűség tekintetében van jelentősége.
A Ptk. a sérelemdíj megfizetésére való kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait rendeli alkalmazni. Ebből következően amennyiben a jogsértés elkövetője rendelkezik felelősségbiztosítással, úgy a biztosító téríti meg a sérelemdíjat. Tekintettel arra, hogy a sérelemdíj felróhatósági alapú szankció, lehetőség van a mentesülésre. A jogsértő attól függően, hogy szerződésen kívül vagy szerződésszegés körében követte el a személyiségi jogi jogsértést, annak megfelelően deliktuális, vagy a kontraktuális kárfelelősségi szabályok szerint mentheti ki magát.
Sérelemdíjat jogi személy is követelhet, hiszen a jogi személy személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg.6 Így tipikusan a jó hírnév sérelme miatt a jogi személynek is megítélhető a sérelemdíj. A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset összes körülményét mérlegelve – így különösen a jogsértés súlyára, a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatására – tekintettel állapítja meg.
Ebből az is következik, hogy az összegszerűség tekintetében jelentősége lesz a felróhatóság mértékének, valamint a bekövetkezett hátrány nagyságának. A sérelemdíjat egy összegben lehet megítélni, járadék formájában nem, hiszen a járadék a vagyoni károkhoz kapcsolódik. A sérelemdíj megfizetésére irányuló igény öt év alatt évül el.

© 2016-2017 Debrecen by Daróczy