A házassági és élettársi vagyonjogi szerződések célja

A Polgári Törvénykönyv szerint a házassági, illetve élettársi vagyonjogi szerződéssel a házastársak, illetve az élettársak saját akaratuknak megfelelően rendezhetik egymás közötti vagyonjogi viszonyaikat, azaz a törvény által felállított rendszertől eltérhetnek. A törvényes vagyonjogi rendszer helyett a házasulók és házastársak a közszerzeményi, a vagyonelkülönítő, vagy bármilyen olyan rendszert választhatnak, amit szeretnének. Ha nincs erre vonatkozó vagyonjogi szerződés, abban az esetben a törvény előírásai fognak érvényesülni.

Közös és külön vagyon

Házassági vagyonjogi szerződés hiányában a házassági életközösség fennállása alatt szerzett vagyon a házastársak közös vagyona lesz, viszont ez alól is vannak kivételek:

  • a házastárs által örökléssel, vagy ajándékozás útján szerzett vagyontárgy,
  • az a vagyontárgy, ami a házasságkötéskor már megvolt,
  • a személyes használatra szolgáló, szokásos mértékű vagyontárgyak,
  • a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy

nem képezi a közös tulajdon tárgyát.

Házassági szerződéssel a fenti általános szabálytól eltérően is rendezhetik a felek vagyoni viszonyaikat, és olyan vagyontárgyakat is sorolhatnak a külön vagyonba, amely egyébként a közös vagyonukba tartozna a törvény alapján, vagy fordítva. Fontos kiemelni továbbá, hogy a házassági szerződés nem csak az annak megkötésekor meglévő vagyontárgyakra köthető meg, hanem a jövőben megszerzett vagyontárgyak megosztására is megosztási elveket lehet benne felállítani. A házassági szerződés egyébiránt utóbb módosítható, visszamenőlegesen is felbontható, vagy a jövőre nézve megszüntethető.

A szerződések érvényességéhez és hatályosságához szükséges feltételek

A házassági, illetve élettársi vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták, valamint harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Nyilvántartásába bejegyezték, vagy ha a házastársak (bejegyzett élettársak, élettársak) bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett. Utóbbi feltétel érvényesülése esetén akkor is érvényesnek tekintendő a vagyonjogi szerződés, amennyiben az nem került bejegyzésre a nyilvántartásba, a bejegyzésnek a hatályosulás szempontjából van jelentősége.

Elgondolkodtató tehát a vagyonjogi szerződéskötés arra az esetre, ha a házasulók egyike nagyobb vagyonnal, vagy jövedelemmel rendelkezik, de olyan esetben is célszerű lehet, ha mindkét fél jelentős vagyonnal és bevétellel bír és fontosnak tartják, hogy a házasságuk alatt szerzett vagyonok is elkülönüljenek. Amennyiben valamelyik fél kiemelten kockázatos tevékenységet folytat, úgy a házassági szerződés a másik felet biztosíthatja arról, hogy ezen kockázatokat ne, vagy csak korlátozott mértékben viselje. Emellett kézenfekvő lehet az ilyen megállapodás abban az esetben is, ha a feleknek nem első ízben kötnek házasságot, hiszen akár hagyatéki viták is elkerülhetőek egy ilyen megállapodással.

Úgy gondolom, hogy egy jól átgondolt és kellő körültekintéssel megszerkesztett vagyonjogi szerződés sokkal inkább biztonságot nyújt a felek számára, mintsem papírra vetett bizalmatlanságot.

Amennyiben gondolt már arra, hogy házastársával/élettársával vagyonjogi viszonyaikat saját elképzelésüknek megfelelően kívánják rendezni, hívjon bizalommal.